habalannévef powkepjr tjp tjerpjtp prjkt

Szlogen kell ide.gf g ghsfdg

Megjelent egy írás, ami megindította nemcsak a cigány közösség véleményformáló táborát, hanem a többségi társadalom prominens képviselőit is. Mi nem óhajtunk csatlakozni sem a mélyen hallgatók, sem a mélyen felháborodottak táborához, mert ha logikusan elgondolkozunk a vitaindító íráson, akkor látni fogjuk, hogy bizony az avatatlan fülnek úgy hangzik, mintha sok dologban igaza lenne a „romaügyi szakértőnek”, de mint tudjuk a részigazságok sokkalta rosszabbak, mint a hazugság(ok). Mi a magunk részéről inkább a logikusan gondolkodó, a tényeken alapuló kulturáltan vitázó emberek táborához csatlakoznánk – ha lehet. Nem célunk elemezni a cikket, inkább más aspektusból közelítenénk meg a gondolatmenetet. Ezáltal nem ülünk fel arra a szellemi vasútra, ahová mi nem szeretnénk tartani. És az sem a véletlen műve, hogy két magát romának valló ember írja ezeket a sorokat, ezzel is azt bizonyítjuk, hogy van közös roma tudat.

Nem tudjuk, hogy mi szükség van arra, hogy egy roma értelmiségi ember, aki a rendszer gyermeke, olyan mondatokkal jöjjön elő, amelyeket általában nem roma emberektől szoktunk meg…

Ez valahogy olyan abszurd, és egyben groteszk. Magyarországon úgy tűnik, újra eljött az az idő, amikor az emberek versengve próbálnak egymáson túltenni a nagy és komoly dolgok kimondásában. Az ilyen időszakokat, és a bennük fellángoló konstruált érzelmeket, történelmi ismereteink szerint, mintha már megélték volna eleink e kicsiny hazában… Csak ez egy veszélyes játék, mert ez által a nagy és komoly dolgok kimondása hitelét veszti, és groteszk jelleget ölt. Valahogy olyan Virág elvtársos jellege lesz ezeknek a komoly „igazságoknak”.

„…A nemzetközi helyzet fokozódik…” – mondta Virág elvtárs. És így gyártjuk a közhelyeket.

A mély értelműnek tűnő, de folyamatosan csak a felszínt karcoló „igazságok” szajkózása mostanság divat lett. Ki tudja miért…

Most annak lenne itt a helye, hogy az eredeti írásból idecitáljunk mondatokat, amiket a „romaügyi szakértő” megfogalmazott, de nem tesszük ezt. Mi más dimenzióban látjuk az ok-okozati összefüggésrendszert.

Mi nem a cikkből kiemelt mondatokkal operálnánk pro-kontra, inkább hiszünk a társadalomtudósoknak, és a saját józan eszünknek, mint a politika által sugallt üzeneteknek, melyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Miközben a szegénység kérdéskörében neves szakemberek tényekkel álltak/állnak elő, és nem vagy alig hallatszik meg a hangjuk a törvényalkotás folyamatában, nálunk a „romaügyi szakértők” véleménye dominál…